Gondoltam, ha minnél többet hallotok, olvastok a rákról, akkor előbb-utóbb csak elgondolkoztok és végre leteszitek az a büdös cigarettát. Ezért kezdtem el ezt az írást, hogy megtudjátok mennyi szenvedéssel jár ez a betegség.
Kellett nekünk cigarettáznunk. Most itt a nagy baj, a rák. Sajnos nagyon hosszú és kegyetlenül kemény küzdelem vár ránk. A neten nagyon sok ellentmondásos leírásokat találni. Egyelőre az első akadályt elég jól vettük. Az első kemo után két nappal egy egésznapos rosszullét következett, ami abból állt, hogy az emberből minden kijött. Nagyon reménykedünk, hogy tovább már nem lesznek ilyen rosszullétek. Ennek elkerülése érdekében megpróbáltunk minden lehetséges dolgot beszerezni. Vettünk Culevit-et, különböző vitaminokat, étrend kiegészítőket, kértünk az orvostól hányinger ellen való tablettát. Nem könnyü, még is akinek szólók, hogy milyen szörnyűségek várnak rá, mert dohányzik, mindenki csak legyint egyet. Mondjátok miért kell legyinteni, nem lehet abbahagyni? Miért várjátok meg, mig ti is ide juttok. Tudom, hogy nem könnyü, de higgyétek el, abba lehet hagyni. Talán nem kellene megvárnotok a nagy bajt, a rákot. Rengeteg küzdelemmel, fájdalommal jár. Próbáljátok meg letenni. Képzeljétek el, mi már érezzük a szagokat, a lakásunk, ruhánk már nem büdös a cigaretta szagától.Nem kell attól félnünk, hogy este az ágyban cigarettával elalszunk. Ma voltunk először kontroll vizsgálaton. Most csak vérvétel volt, meg is vártuk az eredményt. Örültünk, hogy egyelőre nem találtak semmi elváltozást. Sajnos ez még csak a kezdett, a küzdelem majd csak ezután kezdődik. Tedd le örökre, hogy tovább élj, hogy sokáig szeretteid, barátaid körében lehess, hogy ne kelljen szenvedned a gyógyulásig, ami egyelőre nem is bíztos.
2010.02.03.
A mai napon kontroll vizsgálatra kellett mennünk. Kora reggel indultunk, éhgyomorra, mert vérvételt, EKG-t, RTG-t kellett készíttetni, hogy minden rendben van-e . Másnap 02.04.-én kapjuk a következő kemot. Nagy öröm ért bennünket, a helyettes doktornő közölte, hogy az RTG felvételen észrevehetően látni lehetett, hogy kisebb lett a daganat. Ennek a hírnek nagyon-nagyon örültünk. Reméljük, hogy a kemo mellett a rengeteg vitamin, olaj is sokat segített. Egyébként a lényeg az, hogy visszavonulóban van a daganat.
2010.02.04.
Újból elmentünk a kontrollra, de hiába, a helyettes doktornő elfelejtette megrendelni az infuziót, igy holnap megint el kell mennünk.
2010.02.05.
Itt vagyunk megint a kórházban. Ma végre megkapjuk a második kemót. Kb. 4 órán keresztül folyik. Mikor vége lett, ujból le kellett menni a doktornőhöz.Megint több mint egy óra várakozás következett, mert a doktornő elment ebédelni. Csak arra kellett várnunk, hogy megmondja egy hét mulva laborba és három hét mulva kontrollra kell mennünk. De ezt csak akkor tudta megmondani, amikor visszajött az ebédből. Elég szomorú, hogy ilyen nálunk az egészségügy. Miért kell egy órát várnom, miért nem lehetett ebéd előtt megmondania, hogy egy hét múlva jöjjünk vissza. A záró megírása sem tarthatott egy óráig, mivel a legtöbb dolgot csak "átemelték" a gépben. Tudom, hiszen én is ezt dolgoztam.
2010.02.06.
Papka nem érzi jól magát, de azért elég jól elviselte ezt a napot. Hányingere volt, zsibbadt a szája. Remélem, hogy holnap már jobban lesz és ennyivel megússzuk a kemó utóhatását.
2010.02.07.
Papka ma sem érzi jól magát, nagyon gyenge, fáradékony, nincs étvágya. Délután, hogy valamit azért egyen készítettem neki túrógombocot. Azt nagyon szereti, hál istennek két darabot meg is tudott enni. Ennek nagyon örültem. Mindig megpróbálom azt főzni, amit nagyon szeret, hogy tudjon valamit enni.
2010.02.14.
Eltelt egy hét a második kemo óta. Tegnap igaz nagyon keveset, de vérzett a Papka órra. Egyelőre úgy néz ki, hogy azért kezd helyre jönni. Már kezd enni, s ez egész jó jel. Tegnap még süteményt is evett. A kontroll vizsgálaton a vérképnél találtak egy kis eltérést, de azt mondta a doktornő, hogy ez még nem vészes. Még nem kell ezért külön gyógyszert szedni.
2010.02.26.
Megkaptuk a harmadik kemot. Nagyon rossz nővért fogtunk ki, kb. 2 órával tovább tartott a kezelést, úgy tünt, hogy vénát nem tud szúrni, mert csak a negyedik próbálkozásra sikerült. Sajnos lassan mindenki szabadságon lesz, igy csak azok maradnak, akik nem tudnak kitünően dolgozni. Azért az nem semmi, hogy valakit négyszer kelljen megszúrni. Egyelőre jól van Papka. Remélem, hogy most nem tart egy hétig a rosszullét.
2010.03.18.
Tegnap kaptuk meg az utolsó kemoterápiás kezelést. Elég jól viselte Papka, közben még el is aludt. Most valószinüleg következik egy hét étvágytalanság, rossz közérzet. Egy hét mulva kontroll laborvizsgálat következik, majd 3 hét szünet, és akkor Ct vizsgálat lesz. Ennek eredményének ismeretében döntenek a további kezelésekről.
2010.03.24.
Szegény Papka egyre nehezebben viseli el az utólagos mellékhatásokat. Az étvágya teljesen elment, a közérzete nagyon rossz, az ujjai és a szája zsibbad, és az izületei nagyon fájnak. Most hagyom őt pihenni, és csak reménykedni tudok, hogy hamar elmúlik az egész.
2010.04.08.
Szegény párom egyre nehezebben víseli el a kezelések utólagos mellékhatásait. Egyre jobban fájnak az izületei, a dereka, a lábai. Egyre nehezebben tud járni, iszonyú fájdalmai vannak. Azt mondta a minap, ha ez a rák, akkor nagyon elvíselhetetlen. Az egészben még az is nagyon rossz, hogy az ember semmit nem tud tenni, nem tud segíteni. Nagyon nehéz elviselni azt, hogy akit annyira szerettünk, az így szenved. Kár, hogy a többi cigarettás nem látja ezt a szenvedést, pedig jó lenne, ha elgondolkoznának azon, hogy megéri-e, hogy később, hogy így szenvedjen az ember.
2010.04.29.
Semmi javulás, sőt egyre nagyobb fájdalom van. Sajnos, mint általában a tüdőráknál majdnem minden esetben megjelenik az áttét. Papkánál és megállapitották a deréktájon a csont áttétet. Már hetek óta nem tud aludni a fájdalom miatt. Nem értem, miért nem akarnak erősebb fájdalom csillapitót adni. Igy mind a ketten nagyon sokat fent vagyunk az éjszaka, mert Papka nem tud aludni. Egész éjjel le-fel járkál a lakásban. Az ember meg sajnos tehetetlen, egyáltalán nem tud segíteni.
2010.06.21.
Nagy nehezen túléltünk egy pár hónapot. Túl vagyunk öt sugárkezelésen is. Talán ez használt egy nagyon keveset, most már valamennyire el lehet viselni a fájdalmat. Egyébként semmi javulás nincs. Az áttétek miatt újból kapunk kemó kezelést. Már hármat kaptunk. Jövő hónapban kapjuk a negyedik kemót. Szerintem ez az egész egy nagy felhajtás, csak éppen semmit sem segít. Már nem jár le a Papka, csak a lakásban sétálgat. Mindkét lába zsibbad, nem érzi őket. Mindkét keze is zsibbad, így már segíteni sem tud. Nagyon nehéz elnézni, ahogy szenved. Már 8 hónapja nem dohányzunk. Most már egyáltalán nem hiányzik. Végre már nem büdös bagószagú a lakásunk. Igaz sikerült jó 10 kg magamra szedni, de sem a Papka sem én többet nem gyújtunk rá. Már egyikünk eszébe se jut a cigaretta.
2010.08.15.
Elkezdődtek az igazi fájdalmak. Még mindig nem hajlandó drága párom bevenni a morfium tartalmú tablettát. Fél attól, hogy mikor majd igazán kellenének, akkor már nem fog használni. Holnap kell újra bevinnem a kórházba, most három napig kell bent feküdnie. Egy újabb kemóterápiát adnak neki. Az első nap a szokásos, mire ágyba tud feküdni bent, lesz vagy déli 12 óra. Közben labor vizsgálat, RTG felvétel és EKG lesz. Másnap kapja az újabb kemót és a harmadik nap kb. délben lehet majd hazahozni. Most már annyira leromlott az állapota, hogy állandóan fáradtnak érzi magát. Nagyon fél attól, hogy többet már nem fog kijönni a kórházban. Lányommal próbáljuk őt vigasztalni, de sajnos nem tudunk neki segíteni, hogy a fájdalmak enyhüljenek. Már csak csont és bőr, rá sem lehet ismerni, s mind ez 10 hónap alatt történt. Alig eszik valamit. Egy kisgyerek többet eszik mint ő. Lassan a reményünket is elveszítjük, hogy valami javulás érnek el. Nem is értem miért adják ezeket a kemóterápiákat, ezek egyáltalán nem használnak.
2010.08.21.
Tegnap hoztuk haza a kórházból a Papkát. Végül is egy hétig maradt kórházban. Először haza akarták küldeni, hogy valami gyógyszert kell szednie, mielőtt ezt a számára újfajta kemót beadják. Végül megoldották, hogy befektették őt, és a kórházban kapta meg a gyógyszert. Szerintem valami hányás csökkentőt is kaphatott, mert egyik pillanatról a másikra megszünt az állandó hányás, öklendezés. Egyelőre még nem tudjuk, hogy milyen utóhatása lesz ennek az újfajta kemónak, csak reménykedni tudunk, hogy nem lesz komolyabb.
