A Mama Főztje

Ezt a címet egy kedves ismerősömtől kölcsönöztem. "Hogy miért is? Hogy miért ne? Hiszen mindenki ezt csínálja." Mindenki azt hiszi ha életében először rágyújt egy cigarettára, akkor ő most nagyfiú, nagylány lesz. De buták voltunk, amikor 13-14 évesen elszivtuk az első cigarettát, mert azt hittük, hogy mi most milyen nagyok lettünk. Most visszagondolva, hiába mondták nekünk, hogy ne cigarettázzunk, nagyon árt az egészségünknek, a bőrünknek, a fogunknak, a tüdönknek.  De mi csak kinevettük őket, sőt meg voltunk sértődve, hogy mi közük hozzá, ha mi cigarettázunk. Az a mi bajunk.  Igazunk lett, a mi bajunk lett, de nem csak a mi bajunk, hanem a gyerekeinké, férjünké, unokáinké, a barátainké is. Mert 30-40 év múlva egy egyszerű megfázásnál észrevesszük, hogy hoppá ez egy tüdőrák. Most aztán rohangálhatunk, sirhatunk össze-vissza. Ezen már senki nem segíthet.  Ez már a miénk lett. Még örülhetünk, ha az orvos műtétet javasol, mert állitólag akkor még nincs áttét, nagyobb a gyógyulás esélye. Kellett ez nekünk? Most már késő. Igaz, ahogy megtudtuk, hogy az évek folyamán kialakult egy tűdőrák, azonnal letettük a cigarettát, többet egy szálat sem szívunk el. Kérdem én, ha már rászoktunk a cigarettára, akkor miért nem előbb hagytuk abba, miért kellett megvárni a rákot. Most miért tudtuk egyszerre azonnal elhagyni a cigarettát. De még mindig nem tanulnak az emberek a mások hibájából. Hiába tudjuk meg, hogy a családban megjelent a nagy baj, a rák, ők még igy sem teszik le a cigarettát, áltatják magukat, hogy csak reggel a kávéhoz, a WC-re menéskor, evés után szivnak el egy-egy cigarettát. Beszélhetsz nekik, hogy mindegy mennyi cigarettát sziv el valaki egy nap, akkor is beüthet a baj, és jöhet a rák. Inkább álltatják magukat, "napi ötnél nem szívok többet, csak gyenge cigit szívok, akkor hagyom abba, amikor akarom."  Pedig tudják, hogy családban már máskor is előfordult rák. Hát ők még sem hagyják abba, füstölnek, krákognak, de azért reméljük, hogy egyszer rájönnek és végre leteszik azt a büdös cigarettát.